Restaurálás közben született az ötlet, hogy a régi, „menthetetlen” antik porcelánok kézzel festett, finom rajzú részeit újrahasznosítsa. Számára ez egyfajta re-design, hiszen az egykor kézzel készült alkotásokat így nem csupán megmentheti, de új funkciót is ad nekik, mindennapjaink részévé teszi. Szász Károly minden ékszere egyedi, kézzel készülő darab, amolyan mini univerzum saját történettel. Munkájának köszönhetően az antik Herendi-csészefülből méretes, mégis kecses gyűrű születik, egy szépen festett tányér darabkája medálként, egy bécsi porcelánkancsó nyakláncot és fülbevalót tartalmazó szettként, az egykor bonboniert díszítő filigrán rózsa pedig akár brossként élhet tovább. Megcsiszolt fény sorozatában a templomok üvegablakainak restaurálásából származó színes üvegdarabkákkal és féldrágakövekkel dolgozik, Renome sorozatában pedig kerámia és gyöngy találkozik.
Újabban bélyegeket és régi papírpénzeket, fémpengőket applikál két réteg kristályüveg közé. A nyersanyagot antikboltokból vagy lomtalanításokról szerzi be, és nem ritkán akad nagy porcelán manufaktúrákból származó, finom rajzú, értékes darab is közte.
Szász Károly 2009-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen üvegtervező iparművészként, jelenleg saját műhelyében alkot.
Milyen újdonsággal készülsz a soron következő vásárra?
Mindig újdonságokkal jelenek meg, hiszen antik porcelánokkal, régi üvegekkel dolgozom, s nincs két alkalom, hogy azonos töredék kerülne a kezembe. Most éppen egy, az 1700-as évekből származó, csodásan megfestett jeleneteket ábrázoló tányérdarabka és egy Ming korabeli vázarészlet várja, hogy új életre kelhessen a műhelyemben.
Nemrég kaptam egy erdélyi templomból származó üvegdarabkát, amelyből egy nagyon különleges úszó-mozgó gyémántos ékszert alkottam.
A WAMP-ra új golyóstollakkal és szemüvegkeretekkel is készülök.
Honnan merítesz inspirációt?
Sokszor a töredék már magában hordozza az ékszer jövőbeli formáját, de az is előfordul, hogy a jó zene vagy egy szép nő indítja be a fantáziám.
Milyen eredményeket értél el eddig, mire vagy a legbüszkébb?
Néhány éve a Mindörökké Zsolnay című ékszertervezői pályázat első helyezettje voltam, amelynek során az Iparművészeti Múzeum épületéről származó, régi Zsolnay-mázas kerámiatöredékek felhasználásával terveztem ékszert, de én tervezem a svéd Gran Prize díját, és több külföldi megmérettetésen is nyertem már díjat.
Mióta wampolsz?
Éppen 3 éve és 11 hónapja.
Mit szeretsz a legjobban a designvásárban?
A legfontosabb talán, hogy nagyon jó a közönség. Szívesen beszélgetek mind a vevőkkel, mind a többi kiállítóval. Úgy tapasztalom, hogy a WAMP tényleg a minőségi dolgokra vágyókat vonzza.
Mesélj el Wamhp-hoz kapcsolódó személyes történetet, amire szívesen emlékszel!
Az elmúlt évek egyik nyári vásárán nagyon borús volt az idő, esőre állt, s a szervezőktől kaptam egy ponyvát, amit kifeszítettünk a napernyő köré. Alig készült el a sátor, máris ránk zúdult egy zápor. A vevőket szerencsére ez nem zavarta, örömmel bújtak fedezékbe a zuhé elől, s amíg el nem állt, egy jó kis csapat verődött össze, amelynek tagjaival remekül elbeszélgettem.
