Brand
Néhány évvel ezelőtt még női streetwear-ruhákat tervezett, csak azután megszületett az első, majd második lánya. Így evidenssé vált, hogy onnantól kezdve nekik fog gyerekruhákat tervezni. A kezdő lökést az adta, hogy rábukkant pár retró gyerekruha-szabásmintára a helsinki bolhapiacon. Nem sokkal később már egy varrógép mellett találta magát, amint gyerekruhákat készít a magyar retró és skandináv minimalitás egyesítésével. Ennek pedig az az oka, hogy korábban öt évet élt Helsinkiben, ahol erősen hatott rá a skandináv minimalizmus. „Ezt egy időben nagyon szerettem, de aztán visszatérve rájöttem, mennyire hiányzott a túldíszítettség is – még a jó ízlés határain belül.” Ebből pedig olyan ötlet jött, hogy egyszerű szabásmintájú ruhákra magyaros anyagokból készítsen díszeket.
Ruhái erős vintage-hangulatot árasztanak, mivel a saját gyerekkorából indul ki: „Annyira mást gondoltak a felnőttek a gyerekruházkodásról a 70-es években, korábban meg még inkább. Számomra még mindig megdöbbentő, hogy a kislányoknak úgy az 50-es 60-as években a szoknya kötelező viselet volt, meg télen, mínusz 20 fokban is, míg a kisfiúk melegebben öltözhettek, holott köztudott, hogy a lányoknál sokkal nagyobb az esély a felfázásra.”
Bio
Az Iparművészeti Egyetemre járt médiadesign szakra, emellett pár hónapot tanult Helsinkiben és Milánóban ruhatervező szakon. Összességében autodidaktának tartja magát - erős nagymamai örökséggel. „Adott volt nagymamám képeslapgyűjtő mániája (egy képeslapról ő üdvözli a látogatót a honlapon) és szakmai háttere: varrónőként dolgozott, maga is varrt anyukámnak, nagynénémnek és nekem is egyedi ruhákat, mivel akkoriban nem volt nagy választék sem felnőtt, sem gyerekruhákból.”
Cikk-cakk
Ruhái kisszériás egyedi tervezésű darabok, sok kézzel készített részlettel. Ilyen például a cikk-cakkos díszítőszalag, az ún. farkasfog. Hogy miért használja? „Mert erre konkrétan emlékszem gyerekkoromból. Hogy a 70-es években ez volt szinte az egyetlen dekorációs eszköz, hacsak egy-két anyukának a fantáziája meg nem szaladt :).”
Gyerekruha
„Itthon azért nagyon kevés ember van, aki azt gondolja, hogy inkább vesz egy egyedi ruhát a gyereknek, minthogy nagyáruházakból vásároljon olyan ruhát, amit mindenki máson is lehet látni. Pedig adott esetben lehet, hogy csak nagyon kicsit drágább az én ruhám. Volt olyan vevő is, aki azért nem vett tőlem ruhát, mert hogy a játszótéren a gyerek úgyis elszakítja.”
Visszajelzés
Tavaly karácsonykor egy anyuka megrendelt tőle a lányának egy ruhát, mert azok, amik vele voltak a WAMP-on, kicsik voltak a kislányra. Elkészítette, odaadta a férjnek, aki hazavitte. Az anyuka nem sokkal később küldött neki egy sms-t, hogy ez a ruha sokkal szebb, mint amire emlékezett, és hogy az angyalok fogják hozni a lányának karácsonyra. Az anyuka megköszönte a ruhát, és békés, áldott karácsonyt kívánt. „Lehet hogy ez szentimentális, de én nagyon örültem ennek, úgy érzem, hogy ezért érdemes csinálni az egészet. Csodálatos érzés, hogy valakinek ekkora örömöt bírok okozni a ruháimmal!”
Idézet tőle
Leginkább a „korlátlan lehetőségeket, a kimeríthetetlen variációk tömkelegét” és azt szereti a munkájában, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret, és amihez ért. „Miközben tervezek-varrok, úgy érzem maga, mintha 20 centiméterrel a föld felett járnék.”
Inspiráció
”A színek és az anyagok inspirálnak, és persze más – nem gyerekruha - tervezők. A cél, hogy csak ezzel kelljen foglalkoznom, hogy aztán, ha esetleg valamelyik lányom felcseperedik és én már kiöregszem és érdekli a dolog, akkor átvegye.”
A designon túl
Egy könyvesháznál dolgozik félállásban, ahol dekorál és grafikai terveket készít. Emellett rajzolgat, olykor a lányaival együtt. Bájos online-vállalkozása a mosolyalbum.blog.hu, ami jelenleg idő hiányában nem aktív, de reményei szerit hamarosan újraindul további vicces – és műszálban gazdag - képekkel a múltból.
Web
www.manuela.hu
