A látványos kert titka nem mindig a több locsolás.
A száraz, kopár kertrészek gondozása könnyen végtelen küzdelemnek tűnhet, különösen akkor, amikor hetekig alig esik az eső. Szerencsére vannak olyan növények, amelyek jól alkalmazkodnak a vízhiányos időszakokhoz, és megfelelő helyen kevesebb öntözéssel is szépen fejlődnek.
A szárazságtűrő talajtakarók alacsonyan elterülő hajtásaikkal, változatos leveleikkel és sok esetben színes virágaikkal töltik meg élettel a csupasz felületeket. Összefüggő növénytakarójuk árnyékolja a talajt, mérsékli annak kiszáradását, és a gyomok terjedését is visszafoghatja. Bár az ültetés utáni időszakban ezeknek a növényeknek is szükségük van rendszeres vízellátásra, meggyökeresedve általában jóval kevesebb törődést igényelnek.
Akár egy sziklakertet, egy nehezen gondozható rézsűt vagy az ágyások közötti üres foltokat szeretnéd beültetni, érdemes megismerned a lehetőségeket. Megmutatjuk, mely szárazságtűrő talajtakarók közül választhatsz, és mire figyelj, hogy a kerted adottságaihoz illő növények kerüljenek a földbe.
Igénytelen szárazságtűrő talajtakaró növények
A futónövényeket többféleképpen csoportosíthatjuk:
- Igénytelen talajtakaró növények
- Szárazságtűrő talajtakaró növények
- Árnyéktűrő talajtakaró növények
- Örökzöld talajtakaró növények
- Évelő talajtakaró virágok
- Alacsony talajtakaró növények
- Kúszó talajtakaró növények
- Futó talajtakaró növények
- Gyorsan növő örökzöld talajtakaró növények
És ezeknek a kombinációi is léteznek, például igénytelen szárazságtűrő talajtakaró növények.
Az alábbiakban megmutatjuk őket egyben, majd kategorizálva — részletes leírással!
Következzenek most kategóriánként!
Igénytelen talajtakaró növények
Indás ínfű (Ajuga reptans)
Az indás ínfű alacsony, gyorsan terjedő évelő, amely indáival idővel sűrű levélszőnyeget alkot. Tavasszal kékeslila virágfüzérei emelkednek a lomb fölé, virágszáraival együtt általában 15–30 centiméter magasra nő. Zöld levelű és bronzos, bordós lombú fajtái is vannak, így virágzás után is mutatós talajtakaró marad.
Félárnyékos, enyhén nyirkos kertrészekbe különösen jó választás, például cserjék elé vagy ritkás lombú fák alá. Árnyékban is megél, napos helyen viszont jobban kell figyelned a vízellátására. Átlagos kerti talajban is boldogul, ha az nem tömörödött és nem áll benne tartósan a víz. A frissen ültetett töveket rendszeresen öntözd; a már megerősödött növény mérsékelten száraz időszakokat is elvisel.
Gondozásánál leginkább a terjedésének kordában tartására lesz szükség. A gyep vagy kisebb évelők felé kúszó indákat időnként távolítsd el, mert kedvező körülmények között a kijelölt helyén túl is megtelepedhet. A túlságosan besűrűsödött állományt tavasszal vagy ősszel tőosztással ritkíthatod. Összezáródó lombja a gyomosodást is mérsékli, ezért nagyobb felületen később kevesebb gyomlálást igényelhet.
Foltos árvacsalán (Lamium maculatum)
A foltos árvacsalán alacsony, terülő évelő, amelynek kerti fajtái gyakran ezüstösen mintázott leveleikkel világosítják az árnyékos ágyásokat. Többnyire 10–25 centiméter magas szőnyeget alkot, tavasszal és nyár elején pedig rózsaszín, lilás vagy fehér virágokkal díszíthet. Bokrok alá, félárnyékos ágyásszegélybe és árnyékos kertrészekbe is ültetheted, ahol a földre simuló hajtásai legyökeresedve fokozatosan kitöltik a szabad helyeket.
Átlagos, jó vízelvezetésű talajban kevés gondozással is beéri, és a mélyebb árnyékot is elviseli. Legszebben enyhén nyirkos földben fejlődik, de megerősödve szárazabb körülményekhez is alkalmazkodik; a tűző nap és a kiszáradás ugyanakkor megviselheti a leveleit. Ha nyáron megritkul vagy felkopaszodik, visszavágással új hajtások képzésére ösztönözheted. A túlnyúló részeket könnyen eltávolíthatod, így rendezett marad az ágyás széle. Rendszeresen taposott felületre ne ezt válaszd, mert lombszőnyege nem helyettesíti a járható gyepet.
Szárazságtűrő talajtakaró növények
Borsos varjúháj (Sedum acre)
A borsos varjúháj apró, húsos leveleivel alacsony, tömött szőnyeget alkot, amely nyár elején sárga, csillag alakú virágokkal borulhat be. Többnyire mindössze 5–10 centiméter magasra nő, ezért kisebb növények elé, sziklakertekbe és kövek közötti hézagokba is ültetheted. Leveleiben vizet raktároz, ennek köszönhetően jól átvészeli a szárazabb időszakokat.
Napos helyet és kiváló vízelvezetésű talajt válassz neki. Homokos, kavicsos, tápanyagban szegény földben is boldogul, így száraz rézsűkön és kőfalak tetején is helyet kaphat. Ültetés után a begyökeresedéshez még szüksége lehet öntözésre, a megerősödött állományt azonban általában ritkán kell locsolnod. A tartósan nedves, pangó vizes talajt kerüld, mert az károsíthatja a növényt.
Télálló évelő, amely kedvező körülmények között gyorsan kitölti a rendelkezésére álló területet. A terjedését érdemes időnként ellenőrizned, mert a hasonlóan alacsony, lassabban növő sziklakerti növényeket is elnyomhatja. A fölösleges hajtásrészeket könnyen eltávolíthatod vagy átültetheted. Alkalmi rálépést elvisel, de rendszeresen használt kerti út vagy intenzíven taposott gyep helyettesítésére nem ideális.
Molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum)
A molyhos madárhúr ezüstösszürke, finoman szőrözött leveleivel virágzás után is látványos talajtakaró marad. Késő tavasszal és nyár elején rengeteg apró, fehér virága jelenik meg, amelyek szinte összefüggő takaróként borítják a lombot. Levélszőnyege körülbelül 10–15 centiméter magas, virágzáskor pedig általában 20–30 centiméterre emelkedik. Napos sziklakertekbe, száraz ágyásszegélyekbe és támfalak peremére ajánlható, ahonnan hajtásai kissé le is csünghetnek.
Laza, jó vízelvezetésű, akár homokos vagy tápanyagban szegény talajban érzi jól magát. Begyökeresedve jól tűri a szárazságot, a tartósan vizes föld viszont gyökérrothadást okozhat. Az elnyílt virágszárak eltávolításával rendezettebbé teheted, és a magról történő terjedését is mérsékelheted. Néhány évente érdemes tőosztással megfiatalítani, mert az idősebb állományban kopasz foltok jelenhetnek meg. Olyan felületre ültesd, ahol nem jártok rendszeresen, mert a taposást rosszul viseli.
Árnyéktűrő talajtakaró növények
Illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum)
Az illatos gólyaorr sűrű lombú, terjedő tövű évelő, amely fajtától függően általában 30–40 centiméter magasra nő. Karéjos levelei megdörzsölve jellegzetes, aromás illatot árasztanak, nyár elején pedig rózsaszín árnyalatú virágok emelkednek föléjük. Ősszel lombja vöröses, narancsos színeket is felvehet, így a virágzási időszakon kívül is díszíti az ágyást.
Félárnyékos és árnyékos helyen is jól boldogul, ezért cserjék alá, fák köré vagy árnyékos ágyásszegélybe is ültetheted. Különösen hasznos tulajdonsága, hogy begyökeresedve a szárazabb árnyékot is elviseli. Átlagos, jó vízelvezetésű kerti föld megfelelő számára; a tartósan pangó vizet kerüld. Ültetés után még figyelj az öntözésére, amíg megerősödik a gyökérzete.
Télálló, kevés gondozást igénylő talajtakaró, amely nagyobb felületen is összefüggő növényzetet alkothat. Az elnyílt virágszárakat és az elöregedett leveleket eltávolíthatod, hogy rendezettebb maradjon, és friss lombot hozzon. Ha túlnő a kijelölt helyén, tavasszal tőosztással ritkíthatod, a leválasztott részekkel pedig a kert más árnyékos területeit is benépesítheted.
Illatos müge (Galium odoratum)
Az illatos müge, más néven szagos müge finom megjelenésű, jellemzően 15–30 centiméter magas évelő talajtakaró. Keskeny levelei a szár körül örvösen helyezkednek el, tavasszal pedig apró, fehér, csillag alakú virágok jelennek meg fölöttük. Leveleinek szénára emlékeztető illata különösen megdörzsölve és száradás közben érezhető. Fák és cserjék alatti, hűvösebb kertrészekbe, árnyékos ágyásokba ajánlható, és a mélyebb árnyékot is jól viseli.
Humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, egyenletesen nyirkos talajban fejlődik a legszebben. Száraz nyári időszakokban öntözést igényel, mert tartós vízhiányban a föld feletti részei visszahúzódhatnak, és megritkulhat a takarása. Föld alatti tarackjaival kedvező körülmények között határozottan terjed, ezért hagyj neki elegendő helyet, és időnként távolítsd el az ágyáson túlnövő részeket. Nagyobb, természetes hatású foltok kialakítására különösen alkalmas.
Örökzöld talajtakaró növények
Japán kövérke (Pachysandra terminalis)
A japán kövérke fényes, sötétzöld leveleivel egész évben rendezett takarást adhat az árnyékos kertrészeknek. Általában 15–30 centiméter magasra nő, és föld alatti tarackjaival fokozatosan összefüggő állományt alkot. Tavasszal apró, fehéres virágzatokat hoz, de elsősorban télen is megmaradó lombja miatt érdemes ültetni.
Félárnyékban és mélyebb árnyékban is jól érzi magát, ezért fák, cserjék alá vagy északi fekvésű ágyásokba is kerülhet. A tűző nap és az erős szél megviselheti, levelei kifakulhatnak. Humuszban gazdag, enyhén savanyú, jó vízelvezetésű földben fejlődik szépen. Ültetés után rendszeresen öntözd, később pedig főleg a hosszabb száraz időszakokban figyelj arra, hogy a talaja ne száradjon ki teljesen.
Az összefüggő talajtakaró kialakulásához türelem kell: a tövek összezáródása több évet is igénybe vehet. Addig a közöttük megjelenő gyomokat rendszeresen távolítsd el. Később a kijelölt területen túlnövő hajtások visszaszorítása lehet a fő feladatod. A túlságosan besűrűsödött részeket érdemes ritkítani, hogy a levelek között jobban járjon a levegő.
Terülő boróka (Juniperus horizontalis)
A terülő boróka alacsony, szélesen elágazó örökzöld cserje, amelynek hajtásai a talaj közelében terjeszkednek. Fajtától függően többnyire 15–45 centiméter magas, szélessége viszont idővel több métert is elérhet. Zöld vagy kékeszöld lombja egyes fajtáknál télen lilás árnyalatot vehet fel. Napos rézsűk, sziklakertek és nagyobb ágyásfelületek tartós befedésére is alkalmas, támfal tetejéről pedig látványosan lecsünghetnek az ágai.
Teljes napfényt és jó vízelvezetésű talajt igényel, a meleget és a tápanyagban szegényebb, homokos vagy köves földet is jól viseli. Begyökeresedve szárazságtűrő, a fiatal növényt azonban az első időszakban még rendszeresen öntözd. Télálló, kevés gondozást igénylő választás, ha elegendő helyet biztosítasz számára. Már vásárláskor ellenőrizd a fajta várható szélességét, mert az alacsony termet könnyen megtévesztő lehet: kifejlett állapotban jóval nagyobb területet foglalhat el, mint amire a kis cserép alapján számítanál.
Évelő talajtakaró virágok
Árlevelű lángvirág (Phlox subulata)
Az árlevelű lángvirág tavasszal olyan sűrűn virágozhat, hogy rózsaszín, lilás, bíbor vagy fehér virágai szinte teljesen eltakarják a lombját. Általában 10–15 centiméter magasra nő, miközben hajtásaival szélesen elterülő párnát alkot. Sziklakertekbe, napos ágyásszegélyekbe és kisebb rézsűkre is ültetheted, alacsony támfal tetejéről pedig látványosan leomolhat.
Napos helyen virágzik a leggazdagabban, bár a forró délutáni órákban némi szűrt árnyékot is elvisel. Laza, jó vízelvezetésű talajt válassz számára; homokos vagy kavicsos földben is jól boldogul. Begyökeresedve mérsékelten szárazságtűrő, de a frissen ültetett töveket és a hosszabb aszályban sínylődő növényeket öntözd meg. A tartósan átázott, levegőtlen talajt kerüld.
Virágzás után érdemes visszavágni a megnyúlt hajtásait, hogy tömöttebb maradjon, és friss lombot hozzon. Az idősebb párnák közepe idővel felkopaszodhat; ilyenkor tőosztással és az egészséges részek újratelepítésével megfiatalíthatod az állományt. Télálló évelő, amely megfelelő helyen évről évre visszatérő tavaszi virágzással díszít. Keskeny, tűszerű levelei az elvirágzás után is takarják a talajt.
Kerti pázsitviola (Aubrieta × cultorum)
A kerti pázsitviola alacsony, párnás növekedésű évelő, amely tavasszal lila, bíbor vagy rózsaszínes virágszőnyeget alkothat. Többnyire körülbelül 10 centiméter magas, apró, szürkészöld levelei pedig virágzás után is megmaradnak. Kőfalak peremére, sziklakertbe vagy lépcsők melletti napos ágyásba különösen jól illik, mert terülő hajtásai szépen követik a kövek vonalát. Fajtától és időjárástól függően tavasz közepétől nyár elejéig virágozhat.
Legszebben napos helyen, jó vízelvezetésű, semleges vagy meszes talajban fejlődik, de enyhe félárnyékot is elvisel. A frissen ültetett növényt rendszeresen öntözd, később a szárazabb körülményekhez is jól alkalmazkodik. Elvirágzás után igazítsd vissza a hajtásait, hogy megőrizze tömött formáját, és kevésbé nyúljon szét. Télálló, örökzöld évelőként a hidegebb hónapokban is adhat lombtakarást, ezért a helyét a virágzáson kívüli időszak látványa alapján is érdemes megválasztanod.
Alacsony talajtakaró növények
Mezei kakukkfű (Thymus serpyllum)
A mezei kakukkfű alacsonyan elterülő hajtásaival általában 5–10 centiméter magas, illatos növényszőnyeget alkot. Apró levelei között nyáron rózsaszínes-lilás virágok jelennek meg, amelyek a méheket és a lepkéket is vonzzák. Napos ágyásszegélybe, sziklakertbe és tipegőkövek közötti hézagokba is ültetheted, ahol alacsony termetével szépen követi a talaj felszínét.
Teljes napfényt és jó vízelvezetésű földet válassz számára. Homokos, kavicsos, tápanyagban szegényebb talajban is jól boldogul, ezért szárazabb kertrészekben is használhatod. A frissen ültetett töveket a begyökeresedésig öntözd rendszeresen, később viszont már jól viselik a vízhiányt. A túlöntözést és a pangó vizet kerüld, mert a tartósan nedves talajban rothadásnak indulhatnak a gyökerei.
Télálló évelő, amely enyhébb teleken a lombját is megtarthatja. A megnyúlt hajtásokat időnként igazítsd vissza, hogy rendezettebb maradjon, és kevésbé váljon felkopaszodó, elfásodott párnává. Amíg a tövek nem záródnak össze, figyelj a közöttük megjelenő gyomokra, mert az alacsony növények közül később nehezebb lehet kiszedni őket.
Szálkás zöldhúr (Sagina subulata)
A szálkás zöldhúr néhány centiméter magas, sűrű, mohaszerű párnákat alkot, amelyek finom, zöld leveleikkel egyenletes felületet adnak. Tavasszal és nyár elején apró, fehér virágok is megjelenhetnek rajta. Tipegőkövek közé, kisebb burkolathézagokba és sziklakertek védettebb részeibe is jól illik. Örökzöld évelőként megfelelő körülmények között a virágzáson kívül is díszít.
Világos, a legerősebb déli napsütéstől védett helyet és egyenletesen nyirkos, jó vízelvezetésű talajt válassz számára. A tartós kiszáradást és a nagy forróságot rosszul viseli, ezért nyáron rendszeresen ellenőrizd a földjét, különösen a felmelegedő kövek mellett. Öntözéskor ügyelj arra, hogy ne álljon meg körülötte a víz. Alkalmi rálépést elvisel, de intenzíven használt járófelület helyett inkább olyan hézagokba ültesd, ahol a lépések többsége a kövekre esik.
Kúszó talajtakaró növények
Pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia)
A pénzlevelű lizinka hosszú, földre simuló hajtásaival gyorsan összefüggő szőnyeget alkot. Apró, kerek levelei pénzérmékre emlékeztetnek, nyáron pedig élénksárga, csésze alakú virágok jelennek meg közöttük. Többnyire mindössze 5–10 centiméter magasra nő, miközben hajtásai a talajjal érintkezve több ponton is legyökeresednek.
Napos és félárnyékos helyen egyaránt nevelheted, de legszebben nedvességet jól megtartó, üde talajban fejlődik. Kerti tó nyirkos partjára vagy a kert kevésbé kiszáradó részeibe különösen jól illik. Az időszakosan nedvesebb talajt is elviseli, napos fekvésben viszont száraz nyári időben szüksége lehet öntözésre. Edénybe ültetve a peremen lecsüngő hajtásaival is díszíthet.
Olyan területet válassz számára, ahol van helye terjeszkedni, mert kedvező körülmények között a szomszédos növények közé is bekúszik. A kijelölt felületen túlnövő hajtásokat rendszeresen távolítsd el, a már legyökeresedett részeket pedig a gyökereikkel együtt szedd ki. Gyep és kisebb évelők közelében különösen figyelj erre. Télálló évelő, amely enyhébb teleken a lombjának egy részét is megőrizheti.
Szőnyegmadárbirs (Cotoneaster dammeri)
A szőnyegmadárbirs alacsony, fásodó hajtású cserje, amelynek ágai a talajon szétterülve, helyenként legyökeresedve borítják be a környezetüket. Magassága gyakran csak körülbelül 30 centiméter, szélessége viszont idővel másfél-két métert is elérhet. Tavasszal apró, fehér virágokat hoz, később piros termései díszítenek, amelyek akár télig is megmaradhatnak. Rézsűk, nagyobb ágyásfelületek és támfalak peremének beültetésére is alkalmas, fényes levelei pedig enyhébb teleken is takarást adnak.
Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű talajt válassz számára. Többféle kerti földhöz alkalmazkodik, begyökeresedve pedig a szárazabb időszakokat is jól viseli; a fiatal töveket azonban még rendszeresen öntözd. Már ültetéskor számolj a későbbi szélességével, hogy ne nője be hamar a mellette vezető utat vagy a kisebb növényeket. A túlnyúló, rendezetlen hajtásokat szükség szerint visszavághatod, a talajon legyökeresedett ágak eltávolításakor pedig az új gyökérzetet is emeld ki.
Futó talajtakaró növények
Erdei szamóca (Fragaria vesca)
Az erdei szamóca indáival fokozatosan benövi a szabad talajfelületet: a hosszú hajtásokon fejlődő kis levélrózsák legyökeresednek, majd önálló növényekké válnak. Hármasan összetett, fogazott levelei természetes hatású talajtakarót alkotnak. Késő tavasszal fehér virágokat hoz, amelyeket apró, piros, ehető termések követnek. Kötetlenebb ágyásokba és természetközeli kertrészekbe különösen jól illik.
Napos és világos félárnyékos helyen is nevelheted, de gazdagabb termésre napos fekvésben számíthatsz. Humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, enyhén nyirkos talajt biztosíts számára. Ültetés után és a hosszabb száraz időszakokban rendszeresen öntözd, különösen akkor, ha a termését is szeretnéd élvezni. A tövek közé juttatott érett komposzt javíthatja a talaj szerkezetét és vízmegtartását.
Talajtakarónak kifejezetten indákat fejlesztő változatot válassz, mert az erdei szamóca egyes kerti fajtái bokros növekedésűek, és nem nevelnek indákat. A kijelölt területen hagyd legyökeresedni a fiatal növényeket, az ágyáson túlra futó hajtásokat viszont távolítsd el. A már meggyökeresedett kis töveket leválaszthatod, és a ritkásabb részekre átültetheted.
Indás berkipimpó (Waldsteinia ternata)
Az indás berkipimpó fényes, három levélkéből álló lombjával sűrű, alacsony takarást képez. Levélszőnyege többnyire 10–15 centiméter magas, fölötte késő tavasszal és nyár elején apró, sárga virágok nyílnak. Indáival fokozatosan terjeszkedik, így cserjék alá, félárnyékos ágyásokba és kerti utak mellé is ültetheted. Tavasszal virágzó hagymásokkal együtt is mutatós, mert lombja később kitölti a közöttük maradó felületet.
Gyorsan növő örökzöld talajtakaró növények
Közönséges borostyán (Hedera helix)
A közönséges borostyán hosszú, talajon futó hajtásaival nagyobb felületeket is képes sűrű, egész évben lombos takaróval befedni. Fényes, többnyire sötétzöld levelei télen is díszítenek, ezért fák és cserjék alatti területek beültetésére különösen hasznos. Gyors talajborításhoz erőteljes növekedésű, kúszó változatot válassz, mert a fajták között lassabban fejlődő, apró levelű típusok is vannak.
Félárnyékban és mélyebb árnyékban is jól boldogul, de megfelelő vízellátással napos helyen is nevelheted. A talajjal szemben alkalmazkodó, a tartósan pangó vizet azonban kerüld. Ültetés után rendszeresen öntözd, amíg megerősödik a gyökérzete; később a szárazabb árnyékot is jól viseli. Az összefüggő takaráshoz a fiatal töveknek először meg kell gyökeresedniük, ezután válik lendületesebbé a terjeszkedésük.
A gyors növekedés rendszeres igazítást is jelent. A kijelölt területen túlnövő hajtásokat vágd vissza, és ellenőrizd a közeli fatörzseket, falakat, kerítéseket is, mert a borostyán ezekre felkapaszkodhat. A fő visszavágást tavasszal végezheted; a túlnőtt állomány erősebb metszést is elvisel. Kisebb, lassabban fejlődő évelők mellett hagyj elegendő helyet, hogy ne nőjön rájuk.
Kis meténg (Vinca minor)
A kis meténg fényes, bőrszerű, sötétzöld leveleivel alacsony, örökzöld szőnyeget alkot. Többnyire 10–15 centiméter magasra nő, tavasszal pedig kékeslila virágok jelennek meg a lombja között; később szórványosan újra virágozhat. Hosszú hajtásai a talajjal érintkezve legyökeresednek, így kedvező körülmények között gyorsan kitölti a szabad felületeket. Cserjék alá és nagyobb, árnyékos ágyásokba is ültetheted.
Félárnyékos és árnyékos helyen is jól fejlődik, napos fekvésben pedig különösen fontos a megfelelő vízellátás. Jó vízelvezetésű, enyhén nyirkos talajban fejlődik a legszebben, de megerősödve rövidebb száraz időszakokat is elvisel. Terjedését rendszeresen ellenőrizd, mert indái a gyepbe és a szomszédos ágyásokba is átnőhetnek. A fölösleges hajtásokat távolítsd el, a már legyökeresedett részeket pedig a gyökereikkel együtt szedd ki, hogy a kívánt területen maradjon.
