A hónap designere 2017. októberben Szilágyi Sapi

Bár csak idén diplomáztál, már az egyetem alatt is többször megfordultál a WAMP-on. Milyen tapasztalatokat szereztél ott?

A MOME szervezésében került sor ezekere az alkalmakra, rendszerint többen jelentünk meg egy-egy vásáron. én például Tengely Nórival együtt állítottam ki. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, én leggyakrabban talán azt, hogy mennyire eredeti az, amit képviselek. Ugyanakkor az is igaz, hogy  kell némi bátorság, sőt humorérzék ahhoz, hogy valaki viselje az ékszereimet, és hosszabb idő kell ahhoz, hogy az emberek megbarátkozzanak velük. A Poloska - kapcsolatunk alapja a bizalom sorozat például kifejezeten ironikus: a féltékeny nő archetípusa ihlette, aki belátja, hogy az, és ahelyett, hogy ezt letagadná, inkább viccet csinál belőle, és kitűzi azt a kis poloskaékszert a pasijára.

 

Most, hogy elindult az önálló pályád, van elképzelésed arról, hogy milyen márkát szeretnél építeni?

Egyelőre még nagyon sok dolog izgat, folyamatosan zsong a fejem az ötletektől. Rendszerint a gondolataimat sűrítem tárgyakba, és megnézem, hogy hogyan lehet azokból hordható, akár többször is elkészíthető ékszert fejleszteni. Konkrét vonalat még nem határoztam meg, de például az, amit Visy Dóri képvisel, számomra példaértékű, sőt nagyon motiváló. Manapság rengeteg tárgy vesz körül bennünket, tele van a lakásunk üres, jelentésnélküli holmival, én azonban nem szeretnék „csak” esztétikus dolgokat csinálni. Nekem a munka az önkifejezés legfontosabb formája, s az ékszereimmel is valamilyen gondolat vagy érzelem közvetítésére törekszem. Arra vágyom, hogy az egyes darabok a viselőjükkel együtt váljanak egésszé.

 

A diplomamunkád is az érzelmekről szól. Mesélnél róla egy kicsit?

Ez a sorozat az Aranyom címet viseli és az örökölt aranyékszerekről szól. Tulajdonképpen a testvérem indította el ezt a dolgot, akinek a jegygyűrűje családi ékszerek beolvasztásával készült, amivel én nem tudtam mit kezdeni. Szerettem volna ezt feldolgozni, erre a problémára megoldást találni. Mindannyiunknak vannak örökölt ékszerei, amelyeket igazából nem tartunk szépnek, ami nem is csoda, hiszen egy másik generáció ízlését követik, mást kommunikálnak mint, amit mi várunk a tárgyainktól. Amikor azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám ezeket a darabokat úgy megőrizni, hogy az én korosztályom is szívesen hordja, elkezdtem interjúkat készíteni, amelyekben arra kerestem a választ, hogy miért nem tetszenek ezek a darabok, min kellene változtatni ahhoz, hogy örömmel viseljük őket. Ekkor jött az ötlet, hogy ezeket a régi tárgyakat gyantába foglalom. A MOME előtt elvégeztem a Práter aranyműves szakát, ahol a szakmát régi típusékszerek újbóli elkészítésén keresztül ismertük meg. Akkor is láttam, hogy ezek nem divatos dolgok, és nem is szerettem őket, de most, hogy újra elővettem, nagyon megkedveltem őket.

 

A történetek mellett mi az, ami beindítja a gondolataidat?

Az ékszerkészítés számomra a világ értelmezését jelenti: a hétköznapi gondok, csodálatos jelenségek, félelmek és mindenféle gondolat, ami belemászik a fejembe, és nem hagy nyugodni, amíg tárggyá nem sűrűsödik. Tetszik, hogy magamon viselhetem őket, és mindig velem lehetnek, ha akarom. A történetek inspirálnak, amiket nap mint nap átélek. Miután feldolgoztam egyet, útjára engedem, és kíváncsian figyelem, milyen gondolatokat ébreszt másokban. Éppen azért szeretem magam készíteni elejétől a végéig a tárgyaimat, hogy amíg még képlékenyek ezek a gondolatok, ne más formálja őket.

 

Feltűnően gyakran készítesz bogaras ékszereket. Van valamilyen különös vonzódásod hozzájuk?

Abszolút!  Én nagyon bogaras vagyok! Volt már imádkozó sáskánk, de elengedtük mert védett állat. Most éppen nagyjából ötven botsáskánk van otthon. Nagyon nyugisak, egy terráriumban laknak, rózsalevelet esznek. Van madárpókunk is. Ez még nem egy kifejlett példány, de iszonyú gyorsan nő, úgyhogy nekem egy kicsit már ijesztő is. Emellett egy elég komoly bogárgyűjteményünk is van, ami egyrészt a saját elhullott állatainkból áll, de a barátaink is gyűjtenek nekünk, és gyufásdobozokban hozzák az újabb és újabb példányokat. Engem egyébként foglalkoztat, hogy miért találják az emberek undorítónak a bogarakat, holott maga az állat felépítése iszonyú izgalmas, sőt szerintem szépek is.

 

Melyek a kedvenc ékszereid?  

Ezeknek egy részét külföldön készítettem. Kétszer is voltam Erasmus ösztöndíjas, szerintem a külföldi tapasztalatok, az eltérő látásmód, az oktatási módszerek nagyon fontosak, a feladatok pedig szuper izgalmasak. Először Hildesheimben, Németországban voltam, ahol megtanultam, hogy hogyan lehet szerves anyagokat egy speciális technikával, direkt öntvényes eljárással leképezni. Így készült a Poloska sorozat, de egy barátnőm kedvenc molyrágta pólójára is ezzel készítettem egy lepkés brosst. Tavaly Valenciában voltam az EASD ékszerszakán, ahol az ötvöstanáromtól kaptam egy külön feladatot, amelynek során egy természeti ihletésű, mozgó alkatrészes ékszert kellett készítenem. Ekkor született az Ízeltláb nyakék.

 

Milyen terveid vannak?

Eddig a Heinrich Alkotói Szinten dolgoztam, de éppen most költöztettem át a műhelyem a Jurányiba, ahol a Táska és a Puritaan márkákkal közösen szeretnénk egy műhely/showroom-ot kialakítani. Emellett dolgozom a honlapomon is, de mivel maximalista vagyok, és valami különlegesre vágyom, lassan haladok vele, de nem szeretném elkapkodni. És hamarosan nyílik a Design Hétre szervezett kiállításunk is, szóval nem unatkozom