Fényérzékeny történet - Opitz Tomas
Tamás alig több, mint tíz éve költözött Magyarországra, gyerekkorát és egyetemi éveit egyaránt Caracasban, Venezuelában töltötte. Nemrég saját fotóművészeti galáriát nyitott, s több magazinnak és ügynökségnek készít fotográfiai anyagokat.
Tehetségét, érzékenységét magyar szüleitől – fotóművész édesapjától és divattal és néprajzzal foglalkozó édesanyjától – örökölte, s már érettségi után egyik mestere, Reinfeld Leo fotóstúdiójában kezdett el dolgozni.
Venezuelában építészként diplomázott, majd könyvillusztrációkat készített, több csoportos kiállításon is részt vett, magazinoknak dolgozott és több caracasi egyetemen tanított fotográfiát. 2001-ben kurátorként is bemutatkozott: megszervezte „A venezuelai-magyar fotográfia másfél évszázada” című kiállítást. 2003-ban határozta el, hogy visszatér szülei hazájába.
Milyen újdonsággal készülsz a soron következő vásárra?
A fotográfia finomságát, sokak számára ismeretlen állapotát mutatom be ezekkel az igényes printekkel. A sorozat folyamatosan bővül, újabb és újabb képek gazdagítják a kollekciót. A képeket akvarell papírra nyomtatom, így a hordozón is megjelenik a különlegesség, a varázslat.
Honnan merítesz inspirációt?
Apró részletekből. Igyekszem minél tisztábban és érzékenyen ábrázolni ezeket, hogy a néző is megtalálja bennük azt a világot, amire eddig talán nem is figyelt oda.
Milyen eredményeket értél el eddig, mire vagy a legbüszkébb?
Minden napra újabb kihívást keresek. Az a legnagyobb eredmény, ha valakinek örömet tudok szerezni egy általam készített fotómunkával. Nagyon jó érzés az a tudat, hogy valaki az én fotóm társaságában éli mindennapjait az otthonában vagy az irodájában.
Tavaly októberben nyitottuk meg a kedvesemmel a fotóművészeti galériánkat, a TOBE Gallery-t, most erre vagyok a legbüszkébb.
Mióta wampolsz?
A múlt év végén vettem részt először a vásáron, ez lesz a második alkalom, amit, remélem, még nagyon sok fog követni.
Mit szeretsz a legjobban a designvásárban? A közönség és a kiállítók egymásra találását, hiszen a design szeretete összeköt bennünket.
A design az egyik legfontosabb dolog az életemben, a szépség és a harmónia együttese.
Mesélj el egy, a Wamhphoz kapcsolódó személyes történetet, amelyre szívesen emlékszel!
Két esetet szeretnék elmesélni. Az egyik vásárlói, a másik kiállítói élmény. A vásárlói történet egy kis kötött nyuszihoz kapcsolódik, amit karácsonyra vettünk az unokahúgomnak. Általában a kisgyermekek egy bizonyos idő után elfelejtik, vagy egyszerűen megunják játékaikat, de a mi Camillánk még mindig nagyon ragaszkodik ehhez a nyuszikához.
A másik történet egy kedves vásárlómhoz kötődik. A fotó, amibe beleszeretett, a Merlin Színház homlokzatát ábrázolja szélsőséges időjárási körülmények között, Őt mégsem a különleges havazás ragadta meg, hanem a személyes kötődése a helyszínhez. Az emlékek váltak fontossá, és így különleges kapcsolat jött létre közte és a fotó között.
